Emlékezünk egy méltó ellenfélre, Marian Cozmára

Ma megállunk, s emlékezünk. Egy méltó ellenfélre, egy óriási sportemberre. Emlékezzünk a 13 éve meggyilkolt Marian Cozmára.

Marian Cozma 1982.09.08., Bukarest - 2009.02.08., Veszprém

Hadd emlékezzek egy Bibiliai igével:

,,Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16)

Tizenhárom éve és mégis, mintha tegnap lett volna. Tizenhárom éve emlékezik meg a magyar társadalom egy román Emberről, élsportolóról, a veszprémi közönség kedvencről, akinek Magyarországon szobrot emeltek. 

2009. február 8-án egy 30 főből álló társaság tért be a veszprémi Patrióta Bárba, ahol - egyes tanúk szerint - azonnal kinézték maguknak a veszprémi közönség kedvenc Cozmát.Az élsportoló és a társaság tagjai között dulakodás tört ki, amely a utcán folytatódott. Marián Cozmát előbb vesén, majd szíven szúrták. A segítségére sietett Ivan Pešićnek a veséjét érte szúrás, Žarko Šešumot pedig fejbe rúgták. Pešić életét az mentette meg, hogy csapattársa, Uroš Vilovski a hátán cipelte be a kórházba. Az akkor 27 esztendős sportolónak, Marian Cozmának esélye sem volt a túlélésre, ugyanis gyakorlatilag kettévágták a szívét. Az elkövetők elmenekültek a helyszínről, Svájc felé tartottak az osztrák autópályán, mikor az osztrák rendőrség lekapcsolta őket.

Marian Cozma Édesapját, Petre Cozmát egy hajnalban kapott telefonhívás értesítette, Fia többé már nem tér haza. Mire a gyászoló Édesapa Magyarországra ért, több részlet is napvilágot látott a gyilkosságról. A sportoló édesapja legnehezebb, legfájdalmasabb pillanataiban is a békét hirdette.

Marian Cozma koporsóját a Veszprém Arénában ravatalozták fel. Fekete öltönyben állták körbe társai Marian koporsóját, majd egyenként ölelték meg édesapját, aki legnehezebb útjára indult. Vitte haza fiát egy koporsóban. Útközben megálltak Szegeden, a legnagyobb ellenfélnél. Magyarországon és Romániában is tömegek álltak az utak szélén, mindenhol, ahol a gyászmenet elvonult. Néhány nappal később az MKB Veszprém játékosai Bukarestbe repültek, ahol nyitott koporsóban búcsúztak társuktól.

A veszprémi csapatban a fagyos, fekete péntek után életük legnehezebb mérkőzése várt. Vasárnap azt az Ademar Leont fogadták, amelyet Mariannal, Ivannal és Žarkoval is hihetetlenül nehéz legyőzni, nélkülük viszont egyenesen lehetetlennek tűnt. Aznap legyőzhetetlenné vált a Veszprém. A csarnok feketébe öltözött, ám a kezdő sípszó után levették a szurkolók a fekete mezt és óriási szurkolásba kezdtek. Az MKB Veszprém 2 góllal nyert! 

Ahogy nyert a PVSK női kosárlabdacsapata, kapitánya, Horváth Juci halála utáni első meccsén. Ahogy nyert a Dunaferr, miután meghalt a világ legjobbjának megválasztott Kulcsár Anita. Ahogy 32 meccsen nem talált legyőzőre az Apolon Limasol Zavadszky Gábor halála után. Fehér Miklós tragédiáját követően kupagyőztes lett a Benfica, nyolc év után először. Az ifjabb Ocskay Gábor halála utáni első meccsén a magyar jégkorong-válogatott legyőzte a világbajnok finneket. Folytathatnám a sort. A gyász, a fájdalom, az emlékezés ereje szavakkal leírhatatlan. 

Marian Cozma halála után – közadakozásból - szobrot állítottak az elhunyt sportolónak. Egy ízig-vérig nagyszerű román embernek, Magyarországon. Máshol talán nem kellene külön kiemelnünk ezt, ám a történelmet, hagyományokat, a múltat ismerve fontos leírni. 

Döbbenetesek voltak a gyanúsítottak, a vádlottak, a későbbi elítéltek szavait hallani. Azokat a szánalmas magyarázkodásokat, ordító hazugságokat. A késsel randalírozó bűnözők a bíróság és a kamerák előtt is gyáván viselkedtek, a felelősséget hárították, hazudoztak, a gyászoló családnak megítélt kártérítést pedig nem fizették ki. 

Talán soha nem állt annyira közel egymáshoz a magyar és a román társadalom, mint tizenhárom évvel ezelőtt, a tragédia napjaiban.

Eltelt tizenhárom esztendő. Játékosok jöttek és mentek, volt ítélet aztán jelentős enyhítés, az egyik elítélt szabadulóbuliját is megtartották pár éve. Vannak sporttársak, akik még játszanak, a többség abbahagyta az élsportot. Minden megváltozott. Csak Marian Cozma családjának gyásza állandó.

Nyugodjon békében!