Itt egy történet valakiről, akinek nem sikerült - Karoline Olsen vallomása

Karoline Olsen, a Vipers Kristiansand volt járékosának teste nem bírta tovább... Könnyes szemmel beszélt az NRK-nak történetéről most először a nyilvánosság előtt.

(Fotó: Julie Sorensen Molvik)

Karoline Olsenről kevesen tudják, min megy keresztül, hiszen külsőre egy vidám, közkedvelt dél-norvégiai lány. Profi kézilabdázó, végzett szociális munkás. Az olimpiai bajnok Anders Mol barátnője, és a világ legjobb kézilabdázójának megválasztott Henny Elle Reistad legjobb barátnője. Elsőre úgy tűnik, semmi oka panaszra, élete nagyobb problémától mentes.

Nem is olyan régen sokkal fényesebbnek tűnt a jövő....

2019 nyarán a frissen kihirdetett norvég keretben megtalálta saját nevét is, ekkor egy álom vált valóra, meghozta gyümölcsét az évekig tartó kemény munka. Nem sokkal beválogatása után megszerezték a Bajnokok Ligája bronzémet a Viperssel. Ekkor minden szépnek és jónak tűnt.

Rájött, hogy nem vehet részt a válogatott összetartáson, ugyanis olyan régóta küzdött a vállával, hogy be kellett látnia, ebben az állapotban nincs keresnivalója a pályán. Szomorúan és kétségbeesetten ugyan, de elővette telefonját, és felhívta Thorir Hergeirssont, a válogatott szövetségi kapitányát. Először vállműtéten esett át, majd térde is elkezdett rakoncátlankodni, ismét egy műtét következett. Két sikertelen térdműtét után sem volt hajlandó feladni, és eldöntötte, hogy egy évet az edzésnek szentel. Még akkor is kitartóan edzett, mikor 2022-ben lejárt a szerződése a Vipersszel.

4 év után szembe kellett nézni azzal, hogy a sérülések győztek, még mindig nem tud futni. A karrierjének vége. Tisztában van azzal, hogy ez csak sport, és sokaknak van nehezebb dolga is, de az élet számára szétesett.

,,Minden munkát beletettem, amit csak tudtam, és még mindig nem jön össze. Egyszerűen hülyén érzem magam" - mondta.

A kézilabda mindig is élete része volt, most azt érzi, nem tudja, ki is ő valójában.

,,Többször volt már pánikrohammal járó összeomlásom. Néha, amikor nincs kézilabda, úgy érzem, mintha teljesen az ismeretlenben lennék" -meséli.

Amióta vissza kellett vonulni, egyetlen percet sem nézett a Vipers meccseiből, sem tévében, sem a lelátóról. Nem tud belépni az Aquaramába, a csarnokba, amely évekig a munkahelye volt.

Az NRK-val készült interjúban egy mobiltelefonról játszották le a Vipers dalát, ekkor ezt mondta:

,,Ez az, amit el akarok kerülni. Ezért nem megyek ki, amikor a városban Vipers-aktivitások vannak, annyira fájdalmasnak találom. Annyira a szívem csücske a klub. Bár a legjobb emlékek kötődnek ehhez a dalhoz, mégis összeszorul a gyomrom, amikor meghallom."

Karoline Olsen legjobb barátnőjével, Henny Reistaddal

(Fotó: Tor Erik Schroder / NTB)

Amikor barátja jól szerepel a versenyeken, néha könnyebben tör ki. Nem érti, miért. A mai napig nem tudja megnézni legjobb barátnője, Henny Reistad meccsét. Amikor Reistadot megválasztották a világ legjobb kézilabdázójának, Karoline Olsen teljesen összeomlott. A fürdőszoba padlóján zihált, hiperventilált és teljesen összeomlott. Reakciója azért volt, mert elgondolkodtatta arról, amit ő maga soha nem fog megtapasztalni.

,,A bennem élő sportoló irigykedik, és nehezen viseli, hogy mások olyan dolgokat csinálnak, amelyeket én nem tudok. Még akkor is, ha a legjobb barátomról van szó. És én nem akarok az a legjobb barát lenni. Szurkolni és támogatni akarok."

Azt mondja, az utóbbi években rossz barátnak érzi magát, de tudja, Reistad megérti.

Elkezdett beszélgetni egy pszichológussal, hogy segítsen leküzdeni a problémáit. A szakember szerint gyászfolyamatban van. Élete során ez az első alkalom, hogy nem valakit, hanem valamit gyászol. Úgy gondolja, megoldás lehet, ha valami újban találja meg magát, ami szenvedélyt és lendületet ad neki, de fogalma sincs, mi lehet az.

Karoline Olsen még a Vipers játékosaként

(Fotó: Sondre Steen Holvik)

Egyszer a nyilvánosság előtt is összeomlott.

A lehető legrosszabb helyen. Egy nappal azelőtt, hogy Norvégia tavaly Bécsben a strandröplabda Eb elődöntőjét, Karoline Olsen és Anders Mol együtt ettek sushit egy étteremben. A terv az volt, hogy Anders visszamegy a szállodába, ahol röplabdapartnerével laktak, míg Karoline egy Airbnb-ben alszik, és másnap hazarepül Norvégiába.

,,Én csak abban a buborékban akartam maradni, de haza kellett mennem a sajátomba. És mi volt az? Egy rendes munka, ami nem én vagyok. Amikor el akartam búcsúzni tőle, összeomlottam." - emlékezik vissza.

,,Meg kell próbálnom összeszedni magam. Holnap meccset játszik, az elődöntőt, és nekem csak össze kell szednem magam, utána a lakásomban kell ezt feldolgoznom. - gondolta, de a zsúfolásig megtelt étterem előtt összeomlott.

,,Sokkolt, amikor megtörtént. Nem számítottam rá, hogy olyan hirtelen jön. Teljesen pánikba esett. Soha nem láttam még ilyen állapotban" - nyilatkozta Anders Mol az NRK-nak.

Anders Mol meghozott ekkor egy számára könnyű döntést. Az Európa-bajnoki elődöntő a második helyre került.

,,Veled megyek, erre van szükséged. Szükséged van a közelségre. Biztonságra. Nem pedig egyedül aludni egy Airbnb-ben." - mondta Karilenek.

Társának, Christian Sorumnak azt mondta, hogy aznap este nem megy a szállodába vissza. Norvégia másnap megnyerte az elődöntőt, majd a döntőben is győzött, de Anders Mol számára ez nem egy olyan hétvége, amire szívesen gondol vissza.

Karoline Olsen még mindig megborzong, ha visszagondol a történtekre. Szégyelli magát, mert nem tudta összeszedni magát, mert ez most nem csak őt érintette. A mentális problémái lassan közvetlenül kihatással vannak a párja karrierjére is.

,,Fájdalmas, hogy ez az álom elúszott számára. A dolgok annyira igazságtalanok. A bécsi drámai incidens ébresztő volt. Karoline rájött, hogy cselekednie kell, ez így nem mehet tovább - mondja Anders Mol.

A pár most egy oslói lakásba költözött, 4 órára mindentől, ami Vipersre és az eddigi életére emlékezteti.

,,Kristiansandban nem tudok továbblépni, és olyanná válni, hogy együtt tudjak élni önmagammal - mondja Karoline.

Reméli, egy nap a jövőben újra meg tud nézni egy Vipers-meccset és szeretné megtalálni élete új értelmét.

,,Hogy miért mondom el most ilyen nyíltan? Amikor a mélyponton voltam, nem voltak történeteim, amelyekhez kapcsolódhattam volna, egyedül éreztem magam, és ez még inkább hozzájárult a szégyenhez. Az ember mindig a legjobb akar lenni, önmagának megfelelni, és azt hiszem, sok fiatal érzi ezt a nyomást. Olyan ember akarok lenni a társadalomban, aki azt tudja mondani , hogy "nem, ez nekem nem jött össze. Itt egy történet valakiről, akinek nem sikerült."